A borzonti hagyományőrző étterem
+40/745-399 286

A fogadó története

A Puskás-korszak

A tulajdonlás kérdése

A rendelkezésünkre álló Tulajdoni lap szerint az a faház, amely a tulajdonképpeni fogadó épülete, része a Puskás-család ősi vagyonának. A Tulajdoni lap Puskás István és neje, Kiss Anna javára – felesben, ½ – ½ arányban – jegyez egy 9 tételből álló birtoktestet, túlnyomó részben szántót, illetve legelőt. A 9. tétel leírásában szereplő faház helyrajzi száma azonban megegyezik a mai Basa helyrajzi számával, azaz a faházban létesített Puskás-fogadó a mai Basa elődje.

A Tulajdoni lap megfelelő bejegyzéseiből nyomon lehet követni a tulajdonlás változásait azzal a kiegészítéssel, hogy lényegében csak a 9. tételre vonatkozó változásokat rögzítjük.

1877. augusztus 14.

Az előző napon kötött szerződés alapján egy – a faházat nem érintő – területet Baricz János és felesége javára írnak át. Két szempontból fontos ez az adat. Egyrészt bizonyítja, hogy már 1877 előtt is létezett a Puskás-birtok, illetve először fordul elő a Baricz-név a fogadó történetében.

1884. június 17.

Puskás István egy törvényszéki végzés nyomán három kiskorú gyermeke nevére íratja a vagyont. Így lesznek (ifj.) Puskás István és testvérei (Anna és Terézia) tulajdonosok. A rendelkezés egyenlő arányban osztja szét a vagyont a gyermekek között, de az a birtoktest, amely a fogadót is tartalmazza a két lány közös tulajdona. Megjegyzendő, hogy Puskás Anna felnővén, Kiss Sándorné lesz.

1890. január 30.

(ifj.) Puskás Istvánt nagykorúvá nyilvánítják. Ebben a tulajdoni leosztásban kezdődik a fogadó története, méghozzá 1897-ben.

1897. szeptember 9.

A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló XXIX/1886. számú törvény 15. §-ára való hivatkozással Baricz Antal fogadós javára írnak át egy földterületet. Mindezek alapján a Puskás-fogadó a nagyobb tulajdonrésszel rendelkező, nagykorúsított Puskás István nevét viseli, aki kezeli lánytestvérei tulajdonát is, és aki valószínűsíthetően szerződéses alapon működtette a fogadót, melyet Baricz Antal fogadós vezetett, kinek a nevén egy kisebb terület is szerepel a tulajdonlapon.

1901. július 26.

A teljes birtok Puskás István nevére kerül. Megjegyzendő, hogy ekkor már Puskás Teréziáról nem esik említés, a bekebelezés Kiss Anna (Értsd: Kiss Sándorné Puskás Anna) tulajdonára vonatkozik.

1911. augusztus 5.

Járásbírósági döntés alapján visszaírnak egy adott birtokrészt Kiss Sándorné javára, a fogadó azonban Puskás István nevén marad – egészen 1978-ig.

Élet a Fogadóban

Országúti fogadóról lévén szó, az úton levő embereknek adott szállást, ételt és italt, a jószágnak pedig éjszakai elhelyezést. A székely ember az erdőből élt, a szekerezést pedig nem lehet siettetni. A Fogadó továbbá a Görgényen átvezető Sóút  (Parajd és Gyergyó között) fontos pihenőhelyének számított. A Sóút régi nyomvonala Dél-Görgényen át vezetett, ezen az úton hozták a sót Parajdról, és vitték a „deckát” a nyugati nagyvárosok felé. A Bucsinon átvezető meredekebb, mai utat később az autóforgalom számára építették. Az úgynevezett Baricz-kanyarnál találkozik a régi Sóút és a mai bucsini országút.

A faszállítás gondjait volt hivatva megoldani az a keskeny nyomtávú kisvasút, amely nagyjából a Baricz-kanyartól indult, és az országúttól északra (a gyergyóremetei oldalon) futott végig a Gyergyószentmiklós ipartelepéig. A kisvasút 1923-35 között működött, s noha az alfalviak nem nagyon örültek neki, hiszen a fuvarozási lehetőségeiket vette el tőlük, mégis a Fogadó a kijáró falusiak, az erdőjáró favágók, a fuvarozók mellett a vasúti munkások kedvelt pihenő helye volt.

Basa Kereszttáti

A fogadó történetének új szakasza kezdődik azáltal, hogy Puskás István 1929-ben örökbe fogadta unokaöccsét, Kiss Sándort. Bár a tulajdonlapra nem jegyeztek be a változtatást, Kiss Sándor ezáltal Puskás örökösévé vált, s feleségével (Péter Krisztinával) együtt vezették a fogadót – 1941-ig, Kiss Sándor tragikus haláláig. A hat gyerekkel megözvegyült Péter Krisztina 1943-ban házasságot kötött Baricz Ferenccel. S ezzel a házassággal született meg a „Basa”, illetve a „Fogadó a Kereszttátihoz”.

Ahogy mondják – Rajtuk volt a Basa-név, már tudniillik jó néhány alfalvi Baricz-család viselte és viseli a Basa ragadványnevet. Hogy ki volt hajdanán a basáskodó Baricz, ma már nem tudni, a mi Baricz Ferencünk nem személyében, hanem a családi hagyomány szerint volt Basa Baricz. (A falusi életben a ragadványnév a megkülönböztetés jegyében született, Basa, Ecet, Fickó, Picskor, Tálbalátó, Dombi, stb.) Az érintett Bariczok némelyike vállalta és vállalja ezt a megkülönböztető elnevezést, mások elutasítják.

Péter Krisztina pedig a Keresztmámi. A két házasságából tizenegy gyermeket felnevelő gazdasszony minden látogatóhoz kedves tudott lenni, s az első betérése alkalmával minden látogatót Keresztfiának, ill. Keresztlányának fogadott, akik aztán örömmel tértek be újra és újra Keresztmamájukhoz, ételre, italra, szállásra – és jó szóra. Az ő idejükben teljesen természetes volt, hogy ha késő este érkezett is szomjas és éhes utazó Keresztmámi felkelt és italt adott, majd fogott az ólban egy tyúkot és vacsorát készített. Nem véletlen hát, hogy abban az időben népszerű volt a fogadó és az idők viharai ellenére ez a jó hír a mai napig is megmaradt az emberek emlékezetében.

A háború után létrehozott szövetkezeti rendszer biztosította ugyan a fogadó működését, immáron azonban mint szövetkezeti Falatozó hivatalos néven. Bariczék 1950-től működtették így a fogadót, de a helybéliek csak a maguk módján hívták továbbra is a Basát – nevezzük tehát mi is így! Már csak azért is, mert a Basa továbbra is fogadó maradt, megőrizte legjobb hagyományát, éjjel-nappal kiszolgálta a betérőket.

Iskola is működött az épületben, kis székely legénykék és leánykák tanulták itt az írás-olvasás tudományát. Az iskola kilenc éves története 1953-ban fejeződött be, azaz az intézmény innen új helyre költözött.

A bérlők időszaka

A tulajdonlás kérdése

1979. június 26.

Ezen a napon a még mindig Puskás István nevén levő tulajdont két részre bontják. A Péter Krisztina nevére írt vagyonrészt (benne a Basát is) Vaszi Gergely fel is vásárolja, így a Vaszi-család lett az új tulajdonos. Míg a birtok másik fele a hajdani Kiss Sándor ugyanolyan keresztnevű fiának nevére kerül.

1979. július 12. ill. 1979. augusztus 13.

Ez utóbbi tulajdont előbb Kiss Bálint, majd Vaszi Mária Julianna nevére kerül.

1993. szeptember 20.

Az Ausztriában élő – amúgy alfalvi születésű – Ambrus Gyula megvásárolja a Vaszi-családtól az egységessé vált tulajdont, s továbbra is bérlők működtetik a Basát.

A bérlők

A székely ember nem siet a hatósághoz. Így nagyon nehéz rekonstruálni, hogy a Kereszttátiék után hogyan is működött ténylegesen a Basa. A szövetkezeti rendszerben, örökléssel vagy írásos házi megállapodással – bérleményként. Azt tudjuk, hogy Baricz Krisztina (A Kereszttáti leánya) férjével három évig működtette a Basát, de Vaszi Gergely színrelépéséig, sőt azután is eléggé rosszul alakult a Basa sorsa.

A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek nehéz időszakában gyakran nem is volt mit kínálni a vendégeknek. A legendás történet szerint a betérő vendég azon kérdésére, hogy “Aztán flekken van-é?” a válasz így hangzott a fogadós részéről: “Azt biz’a én is megenném, ha lenne!”

A bérlők (Ambrus Gusztáv, Fülöp Árpád, Szép Csaba, Lőrincz Kálmán) hosszabb-rövidebb ideig működtették az immáron kocsmává vált Basát. Vaszi Gergely tulajdonosként működtette ugyan a kocsmát, de aztán ő is feladta. Étel nemigen volt, az állatok elszállásolására szolgáló épületeket 1976-ban pedig le is bontották. Inkább csak kocsmaként üzemelt.

A mai Basa

Átmenet

Azzal, hogy Ambrus Gyula 1993-ban megvásárolta a Basát, új fejezet kezdődött a fogadó történetében. Ő maga külföldön él, s a vásárlástól kezdődően tőle bérelte a fogadót a vele rokonságban levő Pál-család. Ők már a mai Basa életének is fontos szereplői. Először is Vizoli Kálmán (1941; Kálmán bácsi), aki még Vaszi Gergely idején és az ő barátságában, hétvégi házat épített barátaival közösen a Basa területén. Szívügyének tekintette mindig is, és ma is annak tekinti a Basa sorsát. Az ő leánya Vizoli Mária Magdolna (1966; asszonynevén Pál Mária Magdolna), akit manapság a Basa minden látogatója ’Basa Marika’ néven ismerhet. A hajdani Kereszttáti méltó utódja ő, legyen szó mondjuk, főzési tudományról, szívélyességről, rend és tisztaság szeretetéről, a hagyományok ápolásáról a vendégek és a vendéglátás szeretetéről. Férjével, Pál Csabával, közösen bérelték a Basát – 1998-ig.

A tulajdonlás kérdése

1998. április 17.

Az s.c. KONCRET com. s.r.l. nevű vállalkozás megvásárolja Ambrus Gyulától a Basát. A cégvezető egy Erdélybe- Székelyföldbe-Gyergyóba (és a Basába) beleszerelmesedett magyarországi (kiskunmajsai) vállalkozó, Koncz Jenő (1954). Pál Csaba korábban megvásárolt egy kisebb földterületet Vaszi Gergelytől. Később ezzel a földterülettel lépett be a Koncret com Kft.-be. Így tulajdonos társ lett. 1995-ben családi alapon létrehozta az s.c. MIKRO-BASA s.r.l. nevű vállalkozását. Ezzel a céggel 1998 áprilisáig Ambrus Gyulától bérelték a Basát. Ezt követően a Koncret com Kft.-vel közösen működtették a Basát a Mikro-Basa Kft. üzemeltetésében. Pál Csaba egyre többet betegeskedett, de betegsége ellenére mindig azon dolgozott, hogy minél több, a régi időket őrző tárgyat gyűjtsön össze. Munkássága meghatározó a BASA FOGADÓ jelenére és jövőjére egyaránt. Sajnos 2010 novemberében tragikus hirtelenséggel elhalálozott. Szerettei és tisztelői a fejfáján ezzel a szöveggel vettek tőle búcsút:

„Mindig jó voltál

A Menybe jutottál

Szívünk fáj, de lelkünk nevet

Csabánk a Jó Istennel lehet”

2013. május 5.

A tulajdonos KONCRET com Kft. és az üzemeltető MIKRO-BASA kft. összeolvad MIKRO-BASA Kft. néven.

Így a Basa a MIKRO-BASA Kft. tulajdonává lesz.

A felújítás

A mai Basa létrehozói két szempont érvényesítését tekintettek feladatuknak. Egyrészt megfelelni a modern vendéglátás szigorú követelményeinek, másrészt pedig megőrizni azt a kulturális-történelmi hagyományt, tradíciót, melyet szűkebb értelemben a Gyergyói medence, tágabb értelemben az egész székely vendéglátás képvisel. Ennek jegyében először is meg kellett teremteni a vendéglátás infrastruktúráját (áramszolgáltatás, vízellátás, szennyvízrendszer, fűtésrendszer, modern konyha kialakítása, stb.), továbbá ki kellett építeni a vendéglátás rendszerét, a hagyományőrzés jegyében.

A BASA FOGADÓ-ban 2000 márciusa óta működik székely hagyományőrző étterem.

A fogadó belső és udvari világa a múlt tiszteletéről, a székely kultúra értékeinek megőrzéséről, a hagyomány tudatos vállalásáról és képviseletéről szól, hiszen:

„Ez a föld mindig székely volt, és az is marad.”